El sem tudom hinni, hogy már ennyi idő telt el azóta, hogy ezt a blogot megnyitottam. Pontosan ma van két éve. Ám nem érzem úgy, hogy most megérdemelném az ünneplést. Közel egy éve egyetlen fejezetet sem raktam fel, amit rettenetesen sajnálok. Sajnos nincs már annyi szabadidőm a tanulás mellett, mint régen. Tudom, hogy ez rossz kifogás, hiszen ott volt a nyár is, de az (szerencsére) eseménydúsabb volt, mint vártam, és nem volt kedvem mellette írni. Ezért döntöttem úgy, hogy bizonytalan időre abbahagyom az írást. A blogot nem zárom be, hátha lesz bárki olyan elvetemült, hogy az én kis irományomat el szeretné olvasni, ráadásul nekem szép emlékeim fűződnek hozzá. Sajnálattal láttam, hogy a legtöbb történet ilyen sorsra jutott, sok már el sem érhető. Én úgy érzem, túl sok Twilight fanfiction készült egy időben és ez egy idő után unalmassá vált mind írónak és olvasónak. Most a Breking Dawn premier után gondolkodtam csak el azon, hogy Edward Cullen és Bella Swan története több, mint két éve az életem része, és a Stephenie Meyer által írt sztorit még most is bármikor szívesen újraolvasom vagy nézem meg filmen. (Szegény könyveim már kezdenek is szétesni.) Ám ahhoz, hogy az általam írt történetet folyatatni tudjam, rengeteg időre lenne szükségem. Újra kéne olvasnom az egészet - ami önmagában nehéz feladat, mivel nem szeretem visszaolvasni, amit írtam -, és visszaemlékezni, arra, hogy akartam bonyolítani tovább a cselekményt. Sajnos nekem ehhez most sem időm, sem energiám nincs, de azt nem mondom, hogy soha nem is lesz. („Soha ne mondd, hogy soha!”)
Nagyon nagy köszönettel tartozom a hűséges és kitartó Olvasóimnak! És ígérem, hogy amint bármi közzétehetőt sikerül alkotnom, azonnal megosztom majd veletek.
