Határtalan szerelem - 2. fejezet

Határtalan szerelem – 2. fejezet

A hosszú repülőút végén fáradtan, teljesen kimerülve értük el a leszállás pillanatát. Alig vártam már, hogy vehessek egy forró fürdőt, és lefekhessek aludni. Azonban a sors közbeszólt. Mikor a bőröndjeinket vártuk, az enyém nem volt sehol. Már vagy tizedszerre néztem végig az érkező táskákat, mégsem láttam sehol a sajátjaimat. Már kezdtem nagyon ideges lenni, fogalmam sem volt, hogy mit tegyünk most. Végül az információs pultnál kötöttünk ki, ahol hatalmas sor állt előttünk. Majdnem egy óráig tartott, míg végre sorra kerültünk, ahol a nem túl barátságos nő kiderítette, hogy a csomagjaim az átszállásnál rossz gépre kerültek, és most útban vannak Németországba. Mikor ezt maghallottam, először nem is akartam hinni a fülemnek. Ennyire is csak én lehetek szerencsétlen. Az összes ruhám és minden holmim most több száz kilométerre van tőle. Azonban Jacob biztatásának hála, sikerült kicsit lehiggadnom, és nem azon idegeskedni, hogy milyen állapotban, és mikor kapom vissza a táskáimat.

Azonban mikor megérkeztünk a lakáshoz, és megkaptuk a kulcsainkat jutott csak eszembe, hogy törölközőm sincs.

- Ezen ne aggódj, adok neked kölcsön! – mondta Jacob, és azonnal keresgélni kezdett a cuccai között. Mikor megtalálta, felém dobta, és a törölközővel együtt egy pólót is.

Hálásan néztem rá, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megnyitottam a melegvizet, és vártam, hogy tele legyen a kád. Mikor már a bőrömön éreztem a vizet, és kényelmesen elhelyezkedtem a kádban, éreztem csak igazán, hogy mennyire fáradt vagyok. Néhány perc után azonban úgy éreztem, hogy menten el fogok aludni, ezért inkább megtörölköztem és felvettem azt a pólót, amit Jacob adott. Kicsit nagy volt rám, de legalább kényelmes. Szerencsére a fésűm és a fogkefém a repülőgépen is nálam volt, így most ez nem okozott gondot. És mikor a tükörbe néztem észrevettem, hogy a nyakláncom kicsúszott a póló alól. Azonban mielőtt újra elrejtettem volna, végighúztam rajta az ujjaimat, a betűk gyönyörű ívére koncentrálva. Ez volt az egyetlen, amiről még Jacob sem tudott. Megígértette velem, hogy nem fogom hordani, hanem megszabadulok tőle a fényképpel együtt. Ám én képtelen voltam rá. Úgy éreztem ez az egyetlen, ami még összeköt Edwarddal. Feltéve, ha neki is megvan még a szív másik fele az én nevemmel, mert állítólag Alice csináltatott neki is egyet. Legalábbis a levelébe ezt írta, és mellé egy fényképet is mellékelt a Cullen családról. Ezeket azóta mindig magamnál tartom, nem úgy, mint azt a csipkés hálóinget, amit még szintén a táskámban találtam, és tuti, hogy nem én vettem. Azt azóta sem vettem ki a szekrényemből, mert még rá gondolni is szörnyű, nemhogy viselni.

- Bella, én leszaladok és veszek valami kaját. Neked is hozzak? – hallottam meg hirtelen Jacob hangját az ajtó túloldaláról. Gyorsan a pólóm alá rejtettem a nyakláncot, majd mielőtt válaszoltam, kiléptem az ajtón.

- Igen, nekem is jól esne egy szendvics, mert már kezdek éhes lenni.

- Rendben. Sietek – mondta, majd már ki is lépett a lakásból.

Én az egyik szobába sétáltam, és leültem az ágyra. Most volt csak igazán időm arra, hogy rendesen körülnézzek. A lakás kicsi, de otthonos volt. Az ebédlőt és a nappalit egy légtérben helyezték el, mindössze egy kis asztal székekkel, egy kanapé, egy fotel és egy tévé alkotta a berendezést. A konyha az ebédlőből nyíló kis helyiség volt, amin valamikor ajtó lehetett, azonban ma már egybe van a konyhával. A lakáshoz két hálószoba tartozott, amik – mint a hirdetésben is írták – nagyon kicsik. Csupán csak egy ágy és egy kisebb szekrény fért el bennük, és mivel teljesen egyformák, nem lehetett gond az osztozkodásból. És miközben a lakás legkisebb hibáit és szépségeit elemezgettem, éreztem, ahogy a szemhéjaim egyre jobban elnehezülnek, míg végül álomba nem merültem.

Mikor felébredtem, a fényes napsütés bántotta a szemem. Nem volt olyan szikrázó, mint otthon, mégis zavart, ráadásul hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Néhány percbe telt, míg összerendeztem a gondolataimat. Amikor végre kitisztult a kép, az órára pillantottam. Azonban mikor megláttam, mennyit mutat, majdnem leszédültem az ágyról. A mutatók nyolc óra előtt néhány perccel álltak, ami azt jelenti, hogy átaludtam a tegnap délután felét, és az egész éjszakát is. Reméltem, hogy Jacob nem haragszik meg rám, amiért így elszúrtam az előző napot, és meg sem vártam. Most viszont teljesen kipihentnek éreztem magam, és semmi kedvem nem volt tovább ágyban maradni. Ám mikor fel akartam öltözni, eszembe jutott, hogy most nincs is ruhám, ezért a tegnapit vettem fel, de elhatároztam, hogy ma első dolgom lesz venni magamnak néhányat, mivel nem járkálhatok egészen addig ugyanazokban a ruhákban, amíg meg nem érkeznek a csomagjaim.

Miután felöltöztem, a fürdőszoba felé vettem az irányt, és miközben a nappalin áthaladtam, hallottam Jacob egyenletes szuszogását. Nem akartam felébreszteni, ezért a lehető leghalkabban, ami tőlem tellett csináltam mindent. Ez persze azt jelenti, hogy aminek csak lehet nekimentem, vagy belerúgtam, minden kiesett a kezemből, és véletlenül még a fürdőajtó is bevágódott mögöttem. Ám úgy vettem észre, Jacobot ez egyáltalán nem zavarta meg, mert ugyanúgy aludt tovább. Hogy továbbra is így tudjon pihenni, jobbnak láttam, ha én nem vagyok a közelében, ezért írtam neki egy cetlit – ’Vásárolni mentem’ felirattal – majd gyorsan kimentem a lakásból, miután megtaláltam a kulcsot. Reméltem, hogy nem fogok eltévedni, ezért mikor leértem az épületből, elolvastam a táblán szereplő utcanevet, és addig ismételgettem magamban, míg meg nem jegyeztem. Eddig ugyanis Jacob tartotta észben az ilyeneket, de nem várhattam, hogy mindenhova kísérgessen. Ezért most megtettem minden tőlem telhetőt, és minden utcán, ahol elhaladtam, megpróbáltam megjegyezni vagy a nevét, vagy valamelyik épületét, amiről biztos felismerem. Így haladtam el egy fura alakú szobor, és egy hatalmas park mellett, míg végül megtaláltam, amit kerestem. A bevásárlóközpont körülbelül száz méterre volt előttem, és a bejáratoknál már nyüzsögtek az emberek. Már előre féltem attól, mi lesz odabent, ha már idekint ennyien vannak. Azonban nagy megdöbbenésemre, bent egyáltalán nem volt érzékelhető olyan nagy tömeg, szépen eloszlottak az emberek. Én gyorsan elhaladtam néhány bolt előtt, ahol tudtam, hogy úgysem vennék magamnak semmit, majd bementem abba, amit nem találtam túl drágának, mivel nem az volt a szándékom, hogy az összes pénzem új ruhákra költsem. Szerencsére gyorsan sikerült találnom magamnak két nadrágot és blúzokat. Örültem, hogy ilyen hamar végeztem, és már éppen el akartam hagyni a plázát, amikor olyat pillantottam meg, amire nem számítottam.